~A találkozás~

Egy átlagos nappal kezdődött az egész. Noncsival épp régi gyerekkori képeket nézegettünk

 a nyaralónkban és arra vártunk hogy kész legyen az ebéd és hogy utánna elmehessünk a

 standra. Ez így is lett de viszont amikor lesétálunk a partra velünk szembe sétált Angelika

 és a majmolói. Megkérdezték hogy hova megyünk, De én erre ugy tettem mintha

 telefonálnék és megmondtam Noncsinak hogy menjünk a fyagylalt árushoz és mert

 találkánk van "egy sráccal".Errre gyorsan elfutottunk Angelikáék elől. Közben elmeséltem

 Noncsinak hogy ez mind hazugság volt és hogy csak azért mondtam hogy mennyünk el

 mert nembítruk őket.Később visszamentünk a nyaralóba mert otthagyta a napszemcsiét 

 Noncsi énmeg persze a szalma kalapomat. Amiközben keresgéltünk a házba én gyorsan

 megnéztem a twitteremet. Látrtam hogy Harry épp Baby Lux-al volt eggy képen ami fölé

 csak ennyit irt: "Ahoz hogy visszakövesselek jelöld be ezt a képet "kedvencnek" majd

 RETWEETELD ezt a képet". Ezt meg is tettem egy pillanat alatt és már mentem /mentünk

 le a partra vissza. Mivel több mint 2 órája a parton voltunk Kellően le is barnultunk.... és

 hazafelé vettük az irányt. Mihelyt hazaértünk Noncsi elkérte a laptopomat mivel az ővé

 otthonmaradt. Gondoltam megint a twitterét nézegeti mint mindig. Alig telt el pár perc

 egyszercsak arra figyeltem fel hogy nekiáll sikítani Noncsi de annyira hogy majdnem

 megrepedt tőle az ablakok üvege.


- Mitörtént? - kérdeztem aggódva.


- Harry visszakövetett!!! - kiálltott fel.


- Télleg??? - kérdtem tőle meglepődve.


- Aha ...aha.


- Megnézzem hogy vajon engem is visszakövet?


- Nézd meg!- felelte izgatottan.






Már be is jelentkeztem gyorsan, de szomorúan láttam hogy még nemkövetett vissza .

 
- Hé semmi baj. Talán most épp nemér rá mert engemsem most hanem legalább eggy

 nappal ezelött követett vissza. - Biztatott Noncsi.


- Az. Lehet. Igazad van.


Később is felnéztem twitterre és csodálkoztam hogy visszakövetett Harry.


Erre én is felsikítottam és fel alá ugráltuk a szobába Noncsival.


Szerencsére nemvoltak otthon a szüleink ugyhogy azt tettünk amit csak akartunk .


Míg Noncsi kiment a konyhába hogy hozzon egy kis Popcorn addig bekapcsoltam a TV-t a

 vivára és éppen kezdődött a viva Chart Show. Sokáig Hallgattuk és már a 10.-nél

 tartottunk amikor Noncsi oldalba bökött.


- Mivan??  - meglepődve kérdeztem tőle.


- Az One Direction Kaliforniában koncerteznek a hétvégén és mingyárt kezdik árusítani a

 jegyeket rá!!!


- Akkor gyorsan mennyünk és vegyünk! Még időben odaérnénk!!


- Oké de elöbb megrendelem telefonon oké?


- Okéé csak siess!!!


Majd kb. eggy fél órával később csenget a futár hogy meghozta a jegyeket a koncertre


- Juppííí dejóó megvannak a jegyeeek!!!  


- Az szerintem iss. Ezért megérte várni.  - értett velem eggyet Noncsi.


- Várjunkcsak nem szombat van?? 


- Nem .Péntek van ma! És a koncert majd csak 29.-én lessz de ma csak 27. van  -

 mondta kiigazodva


- Jah, télleg bocsii csak későn feküdtem le tegnap éjjel és egy kicsit szétszórt vagyok 



 Remélem majd vasárnap időben elérjük majd a repülőt! 


- Nyugi biztos hogy elfogjuk érni. Főleg ha még előbb is indulunk el. - mondta biztatva.


- Huhh... Akkor jóó mert már kezdtem aggódni.


Eközben a szüleink hazaértek a munkából majd később elmentünk a parka sétálni meg

 hülyülni meg megbeszélni a holnapi napunkat.


- Héé,héé pssztt... ezt te is hallottad? - suttogtam Noncsinak a parkban.


- Mivan? Mit hallottál? - kérdezte tőlem hadarva.


- semmiz csak valami mozgott a bokorban. Nem kéne megnézni?


- Áh, haggyad biztosan csak egy mósuk ugrál az élelme után.


- Jó deakkor is megnézem jó? Addig te várj itt meg a padon. - mondtam neki eggy kicsit

 félénken mert kiváncsi voltam hogy mi volt a bokorban.


- Oks, de légy óvatos! - szólt vissza Noncsi.


Mentem, mentem egyre csak közelebb értem a bokorhoz és suttogást észleltem, mire valaki

 megfogta a kezemet és berántott a bokorba!


- Ááá... - sikoltottam eggy másodpercig.


- Mi a baj?? - kérdezte kiabálva messziről Noncsi.


SSSSssstt..Pssszt! Csak én vagyok az nyugii! - mondta egy rejtélyes hang.


Amikor közelebbről megnéztemfelcsillant a szemem.


- Peti te vagy az?


- Igen én mért kit hittél?


- Áh.. az most nemfontos.


Később odaért hozzánk Noncsi is és igy szólt:


- Sziaztok. Szia jólvagy? mi volt ez a nagy kiáltás? - kérdezte aggódva.


- Hello Noncsi mizu? Hogyvagy? Amugy csak errefeé sétálgattam amikor megbotlottam egy

 kőbe és beestem a bokorba mire erre jöttél és ezért behúztam a bokorba mert azt hittem

 hogy egy rabló tart felé.


- Aha persze . Véglis  biztos ugy nézek ki mint egy rablóóó! nem??!!


Még jópár órát sétálgattunk és végighülyültünk a parkba amíg be nem sötétedett teljesen.


Egyszercsak ránéztem az órára!: 23:30-volt majd 5 perc múlva megcsörrent a telefonom.

 Anyu volt az és már várt haza a Noncsival.


És ez úgy is lett. Elbúcsúztunk Petitől majd amikor hazaértünk ugy eldőltünk az ágyba mint

 2 zsák  ésmég fel sem néztünk twitterre mert egyből el is aludtunk amint hazaértünk.