Egy ilyen jó nap után kipihentenébredtem ezgyer csak azon veszem magam:
- Hogy kerülök ide? - kérdeztem magamban. - Hogy kerülök ide mármint Harry karjaiba és hogyhogy itt aludtam? O.o.
Míg Harry aludt és Noncsi a másik karján aludt, És megpöcköltem a vállát.
- Pssztt.. Noncsii!! Noncsii! Ébredjj!
- Hmm... Mivan? Ébren vagyok mi a naj? - Kérdezte még félálomba.
- Nemtudom épp ezazz!!
Gyorsan felpattantunk az ágyról Harry kezeiről és kimentünk a folyosóra.
- Mi történt tegnap? Hogyhogy nem nemtünk haza?Csak a kidhugos részre emlékszek!! - kérdeztem Noncsitól.
- Semmi csak annyi hogy valami miatt nagyon hamar elaludtál, én meg nem mertem hazamenni mert már korom sötét volt, és Harry megengedte hogy itt maradjak és én is elaludtam. De azt már nemtudom hogy hogy kerültünk Harry karjaiba.
Huhh... ez a nap kezdett egyre érdekesebb lenni. Már itt vol délután 1 óra és Harry még aludt de tuggyuk hogy 12:00-nál se eslöbb se később nem szokott felkelni. Telt mult az idő. Noncsival zenéthallgattunk amikor megszólal Louis:
- Nem láttátok véletlenül Kevint?
- Nem de láttam egy madarat az ablakban. - mondta Noncsi nevetve
- Oké de azért kössz.
Kis idő mulva Zayn kérdez:
- Nem láttátok a kézi tükrömet?
- A fürdőszobában van - mondtuk egyszerre Noncsival.
Most pedig Liam kérdezte:
- Nem láttátok...- és belevágtunk a szavába.
- Danielle-t? - kérdeztük.
- Nem. Harryt!?
- De még bennt alszik.
- O-óó... az nemjó! - mondta félénken és aggódva.
Gyertek gyorsan segítsetek felkelteni!!!
- De miért mi a baj?
- Most nem érek rá elmagyarázni majd később elmesélem csak segítsetek!
- Harry ébredjj!! Ébreedjj!! - Kiáltottuk Noncsival és Liam-mel, de ő fel sem kelt és meg sem mozdult!
- Zayn gyorsaan!! Hívvj mentőőt! - kiáltotta a szobából Liam.
Zayn már hivta is a mentőt megmondta hogy hova jöjjenek melyik ház melyik utcába. 10 percre rá már meg is érkezett a mentő, Zayn és Liam is beszállta harry mellé a mentőbe.
- Gyertek elviszlek titeket ahova megy a mentő! - mondta Louis
- Oh... ez nagyonjóó köszíí Louis.
- Ez csak természetes :D.
Megérkeztünk. Harry a 114. szobába/kórterembe viték. Majd a folyosón Liam elmesélte hogy miért nem kellt fel Harry:
- Tudod... Harrynek régebben még a sulis korszakában egyszer egy napol elájult és eszméletét vesztette és 1 hétig kómába került. Azóta sem tuggya egyik orvos sem hogy akkor mi volt a baja mert ezt a betegséget még nem diagnosztizálták. És ezt még Harry anyukája mesélte még amikor összeálltunk. De persze semmire nem emlékszik Harry hogy azon a napon amikor elájult mi is történ és szerintem erre vagy ezekre a napokra sem fog emlékezni :| .
- Húh... szegény... Naggyonsajnálom
- Tudom... mi is nagyon sajnáljuk a fiukkal együtt.
Telt multak a napok Az 5. napon reggel korán meglátogattuk Harry-t és an ágy egyik oldalán ültem Noncsi pedig a másikon. Harry kezét megfogtam és a kezem és az ő keze között ott volt az a gyémánt amit kaptam tőle (mivel az nálamvolt). A gyémánra rásütött a nap és megtörte a fény, Harry arcán lehetett látni hogy ő ezt érezte és ugy lehetett látni mintha ugy érezte volna hogy nem fény hanem inkább tűzláng ért volna a kezéhez a fény helyett. Hirtelen ijedve megmozdult a karja és megszorította a kezemet majd suttogó hanga megtörte a csendet:
- Dia, Dia Hallassz - mondta dadogva mert egy hang sem jött ki a torkán.
- Igen? Itt vagyok? Mit kérsz? Vagy mit akarsz?
- Csak annyit kérek hogy maradj itt mellettem és ne menj el soha
- Megigérem hogy ez így lessz! Bízhatsz bennem!
Noncsi azonnal kifutott hogy szóljon a fiuknak amikor észrevette hogy Harry ébredezik.
- Héé fiuk! Harry kezd ébredezni!
- Harryyyyy!!! - kiabálták mindannyian örülve és berohantak hozzá.
Beesteledett. A fiuk már nagyon kimerültek voltak ezért egy üres kórtermet kerestek ahol megpihenhetek.
Majd mi is elmentünk egy üres kórterelmbe és el is aludtunk.
Reggel Harry-t meglátogatta az anyukája amint megtudta hogy benntvan a kórházba.
- Sziaa Harry - mondta és egy nagy puszit adott neki és egy öleléssel követte :D.
- Szia anya :D már kezdek jobbanlenni. de mi történt amíg aludtam?
- Nemtudom pontosan mert nem voltam itt sok időbe tellet mire ideértem de a fiuk azt mondták hogy Dia és Noncsi a gondodat viselték és ittvoltak melletted amíg aludtál :D
- Ohh... Akkor jó :D ez kedves tőlük. De pontosan hány órát aludtam?
- Pontosan nem órát hanem napot méghozzá 5 napot aludtál! :|
- 5-öt? Napban???
- Igen és valami miatt kómába kerültél és én már azt hittem hogy fel sem kelsz de agyon aggódtam érted :D :D.
- Anya, :D nemhiába mondtam neked kiskoromba is hogy erős leszek éshogy erős vagyok :D.
Másnap reggel már készülődtek össze Harry és anyukája a kórházból, ahonnan az elvileges "otthonjukba" mentek mert még ott is összekellett pakolniuk mert hamarosan mentek haza.Majd eljött a búcsú pillanat. A fiúk az elvileges "otthonjuk" házuk elött (amikor odaértünk) egy nagy öleléssel köszöntek el tőlem és Noncsitól.Majd utánna Harry megragadta a kezemet és a ház mögé húzott majd ezt mondta:
- Dia, te mindig mellettem voltál ha jó ha rossz napom volt. Nem sértődésből mondom de, téged már nem testvérnek tudlak tekinteni.
Ilyenkor elállt a lélegzetem is és nagy szemekkel bámulva kérdeztem:
- Hát akkor minek?? O.o o.O
- Sokkal többnél annál. majd felcsillant Harry szava:
Szeretlek!!!
- Ohh...- és elpirultam amikor meg akartam szólalni Harry megcsókolt*
- Huhh... bocsi nemtudom mi ütött belém. - mondta zavarba.
- Én tudom <3 de ezt akkorsem tehetjük meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése